Németh Gábor története a kezdetektől

AC/DC Thunderstruck - a szám, ami alapjáraton pöccre indít minden nemű hősies hormon termelődését a szervezetemben, most Keszthely Fő terén szól. Az extázist fokozza Mazsi lelkesítő dialógusa, amit még szoknom és tanulnom kell, hogy nem egy lehengerlő spinning órán vagyok, hanem a Keszthelyi Kilométerek utcai futóverseny rajtvonalán. A hangnem és a hangerő fokozódik és visszaszámlálás! A paraszimpatikus idegrendszer „dolgozói” elemi erővel kongatják a vészharangot, miközben az odakozmálástól való aggodalmamban arra sincs időm, hogy megkérdezzem magamtól: Mi a francokat keresek itt?

Nos igen. 2009 februárjában még nagyon távolinak tűnt a rajt időpontja, ugyanis a munkahelyi pihenőszobában heverő reklámújság hasábjain ekkor pillantottam meg először a címlapot: „Második alkalommal rendeznek Keszthelyen maratoni futóversenyt” Nem is kellett más, mint hozzám hasonló két sportszerető kolléga, akikkel közösen neveztünk a félmaratoni versenyszámra. Kezdetét vette a felkészülés, melyről akkor még nem gondoltam, hogy egy nagyon kalandos utazásnak lesz a kezdete.

Csepegtek az apró sikerélmények, rendszer került a hétköznapok néhol szürke világába, tálcán kínálta az élet a lehetőséget, hogy íme: Keszthelyi Kilométerek, amiben ki lehet teljesedni. A rajt adta extázist a célba érkezés öröme hetekig after hangulatban tartotta. Ekkor már éreztem, hogy hosszan tartó kapcsolat lesz ebből, és ha a fellángolt szenvedély hűségre sarkall, nem számíthat már rám az elkövetkezendő években a pünkösdi szentmise ministráns alakulata.

Ahogy a legtöbb szerelmi kapcsolatnak, ennek is megvolt a fejlődési dinamikája, legfőbb állomásai, mérföldkövei.
A várakozás. Az első években emlékszem, minden alkalommal felkaptam a fejem, ha a városban elhaladt a közelemben a sárga busz, hátha rá van már ragasztva az az évi rajt időpontja. Oly közelinek tűnik, mégis milyen távoli már ez az időszak, amikor még alsógatyát húztam a testre tapadó futógatya alá. Nem termett minden második faluban templomkerülő futóverseny. (rosszindulatot mellőzve: meghajlok minden olyan esemény előtt, melyet a sport szeretetének mozgató rugója hajt) Márciusban várva a nagy napot, felemelő érzés volt lefutni minden évben a gyenesi bringaútra megkezdeni a tavaszi felkészülést, mely szépen felduzzadt az előző évi KKM-es pólóban menetelő futóktól! (nekem amúgy a Keszthely Kapitányos a kedvencem, sokszor abban is alszom)
Apropó alvás - az álmok. „Eltékozolt” gyermekéveim után a KKM adott reményt, hogy lehetek egyszer még Bajnok, ráadásul ott, ahol mindig nehéz jó „prófétának” lenni, a saját hazámban Keszthelyen. Nekem valahogy a KKM olyan, mint a saját nyári olimpiám. Szeretem annak a jelentőségét, ahogy átalakulnak személyes csatatérré, versenypályává az utcák, hol a hétköznapok forgatagában kispolgárként tevékenykedem.
Szolgálat és alázat. Nemrég olvastam a világháló egy elszeparált gombolyagában arról, hogy mi határozza meg a boldogságunkat. Az írásban kifejtésre került, hogy boldogságunk attól függ, hogy mit szolgálunk, mert idővel azzá válunk, amit szolgálunk. Tavaly Bea meghívott a versenyt követő szervezői értékelő KKM csapat összejövetelre: ott éreztem át igazán, hogy mennyi energia van igazán a nekünk, versenyzőknek olykor természetesnek vett versenykörülmények mögött. Ilyen csapat bármely szegmenséhez szívesen tartoznék. Élmények. Nem állítom, hogy a hosszútávfutás kínálta összes élményben volt részem, de amik megadattak, sokukat szervírozta a keszthelyi derbi. Többek között az első dobogóra állásomat, az első teljesített maratoni és félmaratoni távomat, hogy büntetlenül székelhettem a keszthelyi kastély parkjában, a nagy meccsek (ahogy mi hívjuk „kockapartik”) a cimborákkal, a legizgalmasabb végjáték a győzelemért tavaly a mozi utcájában (azóta is megugrik a pulzusom, ha arra járok). Nem beszélve a célban sürgősen magunkhoz vehető életmentő pofára való sörről!
Öröm. „A futás sokak számára értelmetlen időtöltés, ami ráadásul nagyon fárasztó. De ha megtalálják a futásban a fáradtságon túl a szépséget és az értelmet, akkor talán egy másik értelmetlen időtöltésben is meg fogják találni az életben…” – mondta a legendás futóedző, Bill Bowerman. Köszönöm KKM, hogy a kereséshez megfelelő terepet biztosítottál.
Barátság. Talán erre vagyok a legbüszkébb. Tudom, hogy barátok esetében nem a mennyiség, hanem a minőség a mértékadó. Hálás vagyok, mert a versenynek nagyon sok barátot köszönhetek, akik közül egyet sem cserélnék el, még egy olimpiai aranyéremért sem. Idén közösen szeretnék ünnepelni a KKM csapatával. A pünkösdi hétvégén életem 10. maratoni versenyem lefutását tervezem, és nagy szeletre vágyom a szülinapi tortából, mondjuk a pódium lehető legmagasabb fokára! Isten éltessen még nagyon sokáig Keszthelyi Kilométerek!

KKM / Intersport Keszthelyi Kilométerek
félmaraton, maraton, váltók
Keszthely, 2018. május 19-20.