Korpától őszinteséget kértünk és kaptunk

Pünkösd, – bár mozgó ünnep – számomra mégis minden évben egy fix nap a futószezonban, hisz rendszerint akkor rendezik a Keszthelyi Kilométereket. Sőt, manapság már az előző nap is egy rituáléval ér fel: Hévízről a festői bringaúton keresztül átfutok a Fő térre, ahol megtekintem, ahogy a srácok sürögnek-forognak a rajtterület környékén. Aztán még éppen azelőtt, hogy meglátnák bennem a potenciált, mint aki a célkapu tetején rögzíteni tudna egy elszabadult anyacsavart (amúgy szólok, hogy nem tudnék), indulok is menetrendszerűen vissza :). Eddig nyolcszor indultam a versenyen, volt itt minden: 2 vagy 4 fővel lefutott maraton váltó, egyéni félmaraton és maraton, szinte már csak az ovisfutamon nem indultam és bár minden évben egyre fiatalabbnak érzem magam, túlkorosság okán valószínűleg már nem férek be az indulók közé.


Ami még eszembe jut: a KKM-en mindig meleg van, sőt mindig NAGYON meleg. Kivéve amikor nem, de az tényleg csak legutóbb esett meg, szóval jobban teszi az ember, ha felkészül a legnagyobb kánikulára és akkor csak jól járhat. De nem jár jól, mert mondom, kánikula lesz :)
Ha a saját futásaimat nézem, kicsit a végletek versenyeként vonulna be a versenynaplómba, ha létezne: adtam fel maratont félúton (igen, 2011-ben is 40 fokban aszalódtunk). De itt akkor még a félút is a keszthelyi strandon ért, így még idegesnek lenni sem volt lehetőségem ilyen festői díszletek árnyékában. Hja, ha már árnyék: nos itt olyan nincs (ha valaki mégis látna, akkor már hallucinál), vagyis ott van a célkapu árnyéka, de akkor már általában késő. Elkalandoztam. A másik véglet, hogy egyéni csúcsokat is itt futottam, sőt, az aktuális félmaratoni legjobbam még mindig a KKM-hez kötődik. Szóval ha valamiért (és miért ne :) ) most ez lenne a világcsúcs, most úgy kerülhetne be a világ almanachjaiba, hogy Halfmaraton World Record Attila Korpics  1:17:55 (Keszthelyi Kilométerek). Szóval akár világhíres is lehetne a verseny, az ahhoz szükséges 20 perc javulás a részemről pedig több, mint reális, de ezzel azért még várjunk :) Ha már végletek: tavaly, azaz nyolcadikra sikerült eltévednem, ráadásul a parton! Még ha egy gyenesi mellékutcában történt volna mindez, vagy a kastély kertjében rossz irányból kerültem volna meg egy bokrot, agyilag még fel is dolgozom, de hogy merőlegesen nekifussunk hárman a Balatonnak, az már-már vérlázító. Javunkra szóljon, hogy két bója úgy volt kihelyezve, hogy úgy látszott, hogy közöttük kell elfutni. Nos, nem egészen úgy értették Pátri Zoli barátomék a szervezők részéről. De ezt már két sör között békés módon lerendeztük. Békésen elvertük a másikat, ami persze nem igaz :)
…és ami a végére maradt, pedig talán a legjelentősebb érv, hogy mindig ott legyek, azok az ismerősök, a sok-sok barát és futótárs, nyilván zalaegerszegiként ez minden csak nem egy meglepő kinyilatkoztatás, de akkor is tény, hogy a KKM-en találkozom a legkoncentráltabban velük. A szervezők nagy pedig részét szintén személyesen ismerem, mint versenytársat, vagy azok családtagjait, no és elsősorban Bedő Beát kell kiemelnem, aki némi képzavarral élve a verseny atyja, és aki – rendezőtársaival együtt – emberléptékűvé és szerethetővé tette ezt a mára már a megye legnagyobb tömegsport eseményeként számon tartott rendezvényt. Bár külön kiemelte, hogy nem kell a fényezés, viszont az őszinteség elvárás. Nos, nálam ezúttal egyik ütötte a másikat.

Ja, és ami tényleg most már becsszó és a futócipőmre esküszöm, hogy a legfontosabb dolog: a KKM-nek köszönhetem (konkrétan, hogy megosztották az oldalukon), hogy az egyik blogbejegyzésemet (http://korpa.blog.hu/2015/05/25/keszthelyi_kilometerek_felmaraton_2015-05 ) már 739-en olvasták. Szóval kérem azt a 261 főt (ha egyáltalán léteznek ilyenek), hogy klikkeljenek rá, még elolvasni sem kell, és akkor még ebben az életemben megünnepelhetem a kattintások milleniumát (na jó, ez vicc volt) :)

Korpics Attila

KKM / Intersport Keszthelyi Kilométerek
félmaraton, maraton, váltók
Keszthely, 2018. május 19-20.