Karolina futásai a KKM-en

Dr. Benedek Karolina beszámolója, aki rengeteg versenyen és több sikeres versenyszervezésen van túl:
"Szerencsés gyereknek mondhatom magamat, mert bár van két testvérem, a szüleim erőn felül engem is mindenben támogattak (vagy szerintem néha éppen sűrűn imádkoztak, hogy mielőbb véget érjen egy – egy  korszakom), azért hogy számtalan dologban kipróbálhassam magam. Évekig versenytáncoltam, zongoráztam, nyelveket tanultam, motoroztam stb.
Még az őskorban nőttem fel, amikor nem volt számítógép :P így szabadidőben vagy korcsolyázni jártunk a műjégpályára vagy dolgozni a telekre. Ez a telek Gánton, a Vértes hegységben volt, mesés hely, a házunk pedig csak pár lépésre volt az erdőtől. Így amikor csak lehetett ott futkároztam, egészen kiskoromtól kezdve. Apa szerint nem fáradtam el eléggé a munkában, én miközben majdnem orra buktam a venyigéskosárral azt éreztem inkább mielőbb végezzek és mehessek futni, hiszen a futás feltölt és energiát ad. Így elkezdtem suli után esténként otthon is futni, egyre hosszabb távokat.

Volt egy dobermann kutyánk, vele nem is féltem és hálás volt nekem a mozgásért. Egy idő után elindultam iskolai versenyeken, a testalkatom és kitartásom megfelelő volt a tanáraim szerint, hogy komolyan vegyem, és hát a futó srácok már akkor is jól néztek ki és nekem is tetszett egy …..  Megérte a sok tüdőszaggató edzés, mert meglepően jó eredményeim voltak, a legjobb egy diákolimpiai harmadik hely. Az élet sokfelé elvitt, egyetem alatt is futottam, örömből, de eszembe sem jutott, hogy versenyezzek, vagy komolyan eddzek rá.
2001-ben költöztem Keszthelyre, a nagyvárosi pörgés helyett az imádott Balaton na meg a kastély, a Helikon Liget, a Keszthelyi – hegység. Mert egy jó futáshoz kell egy jó helyszín is. Nyár kivételével akkor még béke és csend mindenhol. Kocogás esténként vagy a hajnali Balcsiparton és újabb sportszerelem, ami azóta is tart (15 éve :O) – a spinning. Változtak azóta a résztvevők, de kötődtek életre szóló barátságok, és az a bizonyos plusz, amit óráról órára ad az utánozhatatlan. A KKM szervezőcsapat magját adja a mai napig: itt ismertem meg a KKM főszervezőjét is, a mindig mosolygós Beát, és a verseny speakerét  - hangulatfelelősét Mazsit és számos önkéntest is. A helyszín és az Ő nevük garancia egy olyan rendezvényre, amibe beleadnak mindent – és már csak futni kell! Ezt helyiként tudtam az első pillanattól, az eltelt években pedig a szív mellé profizmus is társult.
Amikor megtudtam hogy futóverseny lesz Keszthelyen, kérdés nem volt: részt veszek és végre!!!! Mintha kinyílt volna egy ajtó a szívemben. Az elsőn váltóban indultunk, sajnos az utosó pillanatban a negyedik lány visszamondta így férfitaggal tudtuk csak pótolni, becsületes és szép futás volt, de vegyes kategóriába kerültünk így elúszott az álomdobogó.
Én viszont elkezdtem egyedül is álmodni: és 2010-ben az első félmaratont, 2011-ben az első maratont is itt futottam. Nem volt kérdés, hiszen minden centimétert ismerek, a pálya változatos, észre sem veszed hogy nehéz és ennyi biztató szót és mosolyt sehol sem lehet kapni. Végig a pályán szurkolók, és hiába lett az eltelt években annyi verseny, a keszthelyinek rangja van.  
Olyanoktól is kaptam elismerést az évek alatt, akikre nem is számítottam, hiszen megszoktam már azt a közhelyet is, minek futok, biztos annyira ráérek. Hát nem, nem érek rá. Hajnalban meg töksötétben meg hóban meg fagyban futok tv nézés és mások kibeszélése helyett – azért hogy javítsak a saját időeredményeimen vagy egyszerűen mert szeretek futni. Szeretek élni, felfedezni, gyerek lenni újra, mert azt hiszem, minden futóban benne van a gyerek. Mintha két életünk lenne, egy a dolgos hétköznapoknak egy pedig a szárnyaló szabadságé, a kanyargós utaké, ahol a végén újjászületve állunk meg és tudjuk ha valamit igazán akarunk, az sikerülhet. Az életem számtalan nehézségén átsegített már a futás, ha egy maratont kibírok, akkor sok minden mást is – és hálás vagyok a KKM-nek, mert ma nem edzenék és venném ennyire komolyan, ha ők nem szították volna fel bennem azt a bizonyos tüzet 2008-ban…..
A KKM-en ( az eltelt 10 év alatt ennek a három betűnek a jelentése egyértelművé vált  minden futónak) jó helyen van az is aki örömfutni és töltődni szeretne, és az is, aki mindig egy kicsivel jobb eredményt akar elérni, magával vagy mással versenyezni.
Én például 2012-2015 között szinte csak a részvételre hajtottam, félmaratonokat futottam, hiszen munka mellett megint egy egyetemet végeztem, kétszer is úgy jött ki, hogy vizsganap előtt volt a verseny, de kihagyni nem lehetett, talán pont azért sikerült mert itt kaptam egy hatalmas energiabombát.
Elhatároztam, hogy ha végzek, 2015 – ben megint itt ünnepelem egy maratonnal, hát a verseny napja  előtti napon avattak - és a legszebb benne, hogy közben bátyám megkért, készítsem fel egy maratonra, így VELE és még 3 szuper társsal futottunk végig, ami életre szóló élmény volt azt hiszem mindegyikünknek.
2016-ban pedig a „maraton 4 órán belül” álmom sikerült (3:52) ráadásul a legszuperebb társsal akit csak kívánhattam.
2017-ben pedig megint váltózni fogok: részben nosztalgiából részben egy futótárs álmának valóra váltásáért, mert hiszek abban, hogy az álmokból a futás segítségével  lesz valóság.
Szóval gyerekszívvel felnőtt lábakkal a KKM hatására kezdtem el megint futni, sőt, elmondhatom, megfertőztem vele számtalan ismerősöm, barátom is.  Az eltelt 10 évben magam is számtalan versenyen részt vettem, több ezer kilométert lefutottam, és elmondhatom, hazataláltam. Nemcsak a városban, a futásban is."

KKM / Intersport Keszthelyi Kilométerek
félmaraton, maraton, váltók
Keszthely, 2018. május 19-20.