Juhász Péter újratervezése 2014-ben!

„Indulunk az idei KKM ½ maratoni váltóban egy ismerősömmel!”  Nagy port kavart a bejelentés. Futómúlt nélkül mindjárt egy 10-es. Le a kalappal az elhatározás előtt! „Segítesz felkészülni?”- kérdezte a lányom. Mi kell ennél több egy lelkes futónak, apának. Madarat lehetett volna fogatni velem.

2 percen belül elkészült az edzésterv és mehettünk is! Ja, január volt, mínusz 5 fok, vízszintesen repülő jégtüskék. Ezek voltak az első apa-lánya közös Balaton-parti edzés élményeink, amely egy alig 15 perces gyors séta és nagyon lassú futás szenvedésével teltek el. Tűrőképességünk határait feszegetve indultunk a következő közös „futásra”. A pozitív élmény nehezen akart jönni, a km-ek is lassan gyűltek. Majd jött a mélypont, amikor az ismerős kilépett a páros váltóból. Vége!

 

Nem indulok! Kivel? Hogyan? A kisördög és az apai virtus vezérelte gondolatok egy hajmeresztőt mondattak velem: Indulj egyéniben! Képes leszel rá! - biztattam. Szerintetek a családom hogyan fogadta? Az első sokk után úgy tűnt, hogy az új cél új motivációt hozott, visszatértünk a pályára. Javult az időjárás, gyűltek a közös km-ek, a kétkedők, az aggódók. „Szegény lány, hogyan tudná lefutni a 21 km-t? Ráerőlteted, majd megsérül, bele is betegedhet.” Mi továbbra is kitartóan gyűrtük a kilométereket. Hamarosan jöttek a jó élmények, sikerek. Bejártuk a hivatalos pályát, megismertük minden méterét, téli arcát, tavaszi illatát.
Az edzések előrehaladtával egyre erősebb és kitartóbb lett a lányom, már rég nem én kezdeményeztem az edzéseket, kezébe vette a felkészülést. Figyeltük a várható időjárást, meleget jeleztek. Megterveztük a frissítést, a családtagok „feladatát”, a jéghűtést.
Az előrejelzés bejött, rekord melegre ébredtünk, így nem volt hiábavaló a jégkockák elkészítése, a lelkes rokonok „felkészítése” a frissítésre. Közel féléves közös utunk végéhez értünk – akkor ezt gondolták a kétkedők, pedig csak egy állomás volt. A rajtnál jobban izgultam, mint a lányom, egyesek szerint még valami csillogott is a szemem sarkában. 10, 9,….3,2,1 RAJT! Sétáló utca, Kastély, már rohantunk is le a Lehel utcán és fordultunk vissza Gyenesből és fel az Erzsébet királynén.  Már meg is kezdtük a 2. kört. Húztam a gyeplőt, mert rohant volna ez a lány, a hőmérséklet meg csak kúszott felfelé. Az 1. kör euforikus élményben telt, szinte repültünk. Na, de a tapasztalt futó tudja, hogy a ½ maraton nem kétszer 10 kili. A második körben a meleg megtette a hatását, a keszthelyi km-ek számának növekedésével együtt nőtt a sétálók, vánszorgók, önmagukkal és a meleggel küszködők száma. Mi is beálltunk a sorba, gyorsan olvadt a jég a kezünkben, egyre kevésbé hatott az iso, a citrom és a 19. km-nél megjött a „kalapácsos ember”. Megkezdődött a küzdés, nem a távval, nem a meleggel, a lányunknak Önmagával! Volt ott minden, „minek ez, hiába készültünk nem sikerül, nem kapok levegőt, leülök, nem érdekel”. Persze közben haladtunk, hol gyorsabban, hol lassabban, míg megérkeztünk a park sarkához. Közeledtünk a Fő térhez, elindult az endorfin, a lányom átlépte az addig ismert határait, repült az Erzsébet királynén felfelé. „Gyere Bius, gyere!” Üvöltött Mazsi a célvonalnál.
 Igen, tényleg csillogott valami a szememben. Sikerült! Ez már az Övé! Élmény, önismeret, az elvégzett edzések eredménye! Hab a tortán, hogy a 14-18 éves korosztályban megszerezte a 2. helyet, és azóta is tart a futás iránti lelkesedése.
Köszönöm Bius! Köszönöm KKM csapat!
Péter

KKM / Intersport Keszthelyi Kilométerek
félmaraton, maraton, váltók
Keszthely, 2018. május 19-20.