Szabó Béla a KKM-en

2008-ban valami volt a levegőben. Valami friss új lendület, alkotás vágy. A magam részéről ebben az időszakban indultam el az ultrafutás göröngyös útján, tanultam az első lépéseket. Ugyanakkor otthon is álmodtak egyet és kitalálták Keszthely futását, a „Kilométereket”. Furán, egyedülállóan kapott nevet a helyi maratoni futás. Talán úgy érezhettem akkor, hogy mindenképpen itt kell lennem a „kicsike” megszületésénél. Előző nap szombaton 40 fokos melegben körbefutottam a Tisza-tavat, megtéve 70 km-t. De mégis hazabumliztunk az egész országon át, hogy másnap nekivágjunk a keszthelyi első maratonnak. Kánikula volt és mindössze 40-en voltunk. Büszke utolsóként futottam be 5 óra alatt.
Akkor bele se gondoltam, hogy az elkövetkező 9 évre számomra egy kötelezően visszatérő futóeseménnyé válik. Itt kell lennem! Ez nem kérdés.

 

Emlékszem a szervezők minden évben „csavartak” egyet és egy kicsit más lett a verseny. Próbálgattuk az útvonalakat, volt, amikor megfordult a körök iránya, a szervezés hónapja változott, megnéztük milyen délután és szakaszosan elrajtolni, más-más helyen befutni a célba. Szóval nem voltak unalmasak az évek.
Az én maratoni élményeim ugyanilyen változatosak voltak. A legtöbb év maratonját meghívott ismerőseimmel, barátaimmal közösen tettük meg hol gyorsabban, hol lassabban. Egy lényege volt: „haverok, buli, Fanta!” Élveztük a futást, a nyarat, a Balatont, a meleget és jót dumáltunk a „gombóc partikon”. Mindegy, hogy előző nap a Tanúhegyeken jártam, illetve az előző héten, vagy a következő héten volt az Ultrabalaton több mint 200 km-es teljesítése, itt a Kilométereken várt engem az örömfutás. Mazsi, - a szpíkerünk – körönként nyomta a lelkesítő vidámságait, a rendező cimborákkal minden terelésnél pacsizhatott az emberfia, az egyre nagyobb számú közönség buzdítása lelkesedett, a helyi lakosság grátisz hidegvizes edényei, frissítő locsolása slagokkal pedig, több mint megható volt.
2010-ben a futásommal én is „fertőztem” a munkahelyemen, így ekkor tagja voltam egy maratoni váltónak is. Nagyon élveztük. 2014-ben pedig büszke apaként, Attila fiammal – aki akkor a legfiatalabb volt - futottam egy félmaratoni váltóban is. De ilyen „családi vállalkozással” nem voltam egyedül a mezőnyben. A legmeghatóbb történet viszont 2015-ben íródott. Jeszenszky Péter barátom lett a 4:29-es iramfutó és én vele szándékoztam menni. Aztán egy 5 fős, egymás mellett kitartó egyéniek csapatává váltunk négy körön keresztül, hogy a célban egymást kezét szorítva érjünk be, és láthassuk Benő barátunk első maratonjának küzdelmes sikerét. Egy hét múlva mindent „visszakaptam” tőlük az Ultrabalaton hazai szakaszán.
De voltak olyan éveim is, amikor jól pörögtek a lábak. Ekkor teljesítményre mentem. Legjobb maratoni időmet (PB) itt Keszthelyen javítottam meg háromszor is. 2009-ben végre 4 óra alá kerültem (3:47:56). 2013-ban iszonyú meleg volt, de ennek ellenére jól megnyomtam és 3:38:38 lett az időm. Átélve a küzdést, teljesen átadtam magam az érzésnek, és ekkor született meg az „üvöltős” befutóképem, ami a következő évben még plakátokról is hirdette: ezt piszkosul odatetted Haverom! Tavaly, 2016-ban pedig sikerült bebizonyítanom, hogy még 52 évesen is el tudod érni életed legjobbját (3:32:31), ha akarod. Én akartam! A korosztályomban 2. lettem és a dobogó szédületes volt, lassú ultralábam nem szokta az ilyesmit.

Ennyi élmény után az idén én is jubileumot ülök, nemcsak a Verseny. Talán most nem leszek olyan gyors, de kitartó az biztos, a Keszthelyi Kilométerekhez mindenképpen.

KKM / Intersport Keszthelyi Kilométerek
félmaraton, maraton, váltók
Keszthely, 2018. május 19-20.